Leginkább a következő három fafajta használatos a humidorok belső falának kialakításához:
- Spanyol cédrus (ez a legnépszerűbb)
- Amerikai (vagy kanadai) vörös cédrus
- Honduraszi mahagóni
A spanyol cédrus (növénytani nevén a “cedrela odorata”) az alábbi előnyös tulajdonságokkal rendelkezik:
- Védelmet nyújt a dohánybogarakkal szemben – a cédrus különleges illatanyagának köszönhetően
- Szerkezetéből adódóan nagyobb mennyiségű nedvességet is képes magába szívni – ezáltal stabil klíma biztosítható a humidorok belsejében, így nem kell tartani a penészesedéstől
- Elősegíti a szivarok érési folyamatait
- A szivarok ízére pozitív hatással van
A neve alapján azt feltételezhetnénk, hogy a spanyol cédrus Spanyolországból származik, azonban ezt a növényt Brazíliából, valamint Közép- és Dél-Amerika országaiból importálják. Esetenként előfordulhat, hogy gyanta képződik a fa felületén (Erről bővebben a a humidorból nedv / gyanta szivárog című részben olvashat). A gyanta képződésének esélye a fa előzetes, gondos szárításával lényegesen csökkenthető.
Az amerikai vörös cédrus nedvesség elnyelésének képessége alulmarad a spanyol cédruséhoz képest, ráadásul az amerikai vörös cédrus intenzívebb illatot is áraszt. Néhány gyártó az amerikai vörös cédrust használja azért, mert olcsóbb, és nem kell tartani a gyanta képződésétől. A szivarok különösen a hosszas tárolás során átvesznek egy rendszerint nem kívánatos, fás ízt.
A honduraszi mahagóni nedvesség elnyelésének képessége a spanyol cédruséhoz hasonlítható, ráadásul kevésbé intenzív illatot áraszt. Ez azt jelenti, hogy nem tud olyan védelmet nyújtani a dohánybogarakkal szemben, mint a spanyol cédrus, és a szivarok ízére sincs olyan pozitív hatása, mint a spanyol cédrusnak.
A doboz belső felén található furnért nem szabad kezelésnek alávetni.
A szivarok hosszútávú tárolásához az olyan humidor a legmegfelelőbb, amelynek belseje spanyol cédrusból készült.